A maratoni futás és az angol királynő

A maratoni futás távja száz-egynéhány méterrel hosszabb, mint az eredeti Athén-Maraton távolság. Ennek mi az oka? A legenda szerint az első versenyen a királyi lelátót kellett ennyivel odébb építeni...

Van valami valóságalapja, még ha nem is pontosan igaz. Az első újkori olimpiát Athénban rendezték 1896-ban. A legnagyobb érdeklődés a Michel Bréal nyelvész és történész által megálmodott maratoni futást övezte.

Walter Umminger A sport krónikája című könyve szerint a Philippidész futása ugyan nem hitelesített, de valószínű. Már a 490-es marathóni csata előtt segítségért szalajtották Spártába az athéni Philippidészt, hogy közölje a perzsa partraszállás hírét. A 255 km-es távot 24 óra alatt tette meg Argoliszba, Arkadia hegyein keresztül futva. Miután egy napig hiába tárgyalt a spártaiakkal, 24 óra alatt ismét visszafutott.

A Marathóntól Athénig tartó utat egyébként 40,42 km-nek mondták, valójában azonban csak 36,7 km volt. Az első olimpiákon még csak körülbelül mérték le a legendás ókori hírvivő által állítólag lefutott távot. Az 1908-as londoni olimpiára 42 kilométerre növelték a távot, ennyi volt ugyanis az út a Windsori kastélyból a White-City stadionig. Ezt a 42 kilométert aztán még meg kellett toldani 195 méterrel, miután Alexandra királynő tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a futók nem a stadion királyi díszpáholya előtt érnek célba. Az ezt követő olimpiai játékokon megint más távokat futottak a maratonisták. A végleges és ma is érvényes hosszt 1921-ben rögzítette a nemzetközi atlétikai szövetség (IAAF), és 1924-ben már eszerint zajlott a verseny.