1969-ben születtem. Fiatal koromban sportoltam, illetve fociztam J. Aztán jött a főiskola, meg a felesleges kilók! Az edzést teljesen abbahagytam, három év alatt, így sikerült kb. 30 kilót felszednem! Egész 2002-ig nem is érdekelt a dolog. Úgy voltam vele, hogy jól érzem magam 120 kilósan is. De akkor nagyon elkezdtek fájni a térdeim. Orvosi rendelvényre óvatosan a fokozatosság elvét betartva elkezdtem futni! Az első alkalmat nem felejtem el soha! 150 méter után kész voltam teljesen. Nem kaptam levegőt, szédültem! Másnap nem is akartam menni. De hála istennek egy barátom a sarkára állt, és 1 éven keresztül minden nap elráncigált magával a salakpályára. 

     S lássatok csodát! Idővel hiányozni kezdett, ha kihagytam egy napot. A térdproblémáim csökkentek. Kezdtem megszállottá válni, de legalább is kezdtem élvezni a futást.2002, 2003 évben futogattam. Hetente 2-3 alkalommal, csak rövid távot.

     Majd 2004-ben elindultam az első versenyen: Szerintem akkor változott meg minden. Megfogott a hangulat. Attól kezdve írtam edzésnaplót, futottam három naponta. Aztán jött 2005. Az volt az első igazi futóévem. Igaz rosszul indult! Fejembe vettem a félmaraton teljesítését, és elkezdtem ész nélkül edzeni. Januárban majd minden nap futottam 10-15 km-t. Februárig bírtam, akkor elvitt a mentő a munkahelyemről, mert elájultam. Túledzettség és helytelen táplálkozás volt a baj az orvosok szerint ( nem ettem rendesen, mert fogyni akartam). Két teljes hétig kellett pihennem, majd mindent kezdtem elölről, az alapoktól, de most már ésszel. Májusban sikerült az első félmaraton, majd novemberben a második is. Mellette futottam néhány versenyt ( rövidebb távon), kettőt a gyerekeimmel is.

   2006 évre „csak” félmaraton volt tervezve, ebből hármat már lefutottam. A fő versenyem a novemberi Balaton félmaraton lesz! 2 óra 15 perc körülire szeretném futni.

Ha ez összejön akkor jövőre néhány félmaraton mellett meg kellene próbálni a maratont is. A végső cél talán a 24 órás futás lesz. Ha tart az egészség J !  De ez még mind a jövő zenéje!